1. „Az élet nem más, mint természetes nehézség.” – Az a tudat, hogy az élet szenvedéssel jár, abból adódik, hogy nem egy tökéletes világban élünk s ezenfelül mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Létünk során egyaránt meg kell tanulnunk elviselni a fizikai szenvedést – betegségeket, fájdalmat, sebeket, fáradtságot, öregséget és végül a halált, és a pszichikai szenvedést is – szomorúságot, félelmet, frusztrációt, csalódást, depressziót. Még akkor is, ha a szenvedések mellett az élet sok jót is tartogat számunkra – boldogságot, örömet, megkönnyebbülést, az élet csak tökéletlen marad, hiszen a dolgok, lények, melyek körülvesznek, mind múlandók. Ez pedig, hogy világunkban semmi sem halhatatlan, azt jelenti, semmi sem örök az életünkben sem, így az sem lesz velünk mindig, ami/aki boldoggá tett minket.
2. „Nem éled meg a jelen pillanatot”
Minden esetben vigyázunk arra, hogy alaposan mérjük fel lehetőségeinket, melyet szem előtt tartva mindvégig a tervezésünk során. Nehogy abba a hibába esünk, hogy a lehetetlent hajszoljuk. Az európai emberekre jellemző ugyanis a fegyelmezetlen gondolkodás! Mit is jelent ez? Az európai emberek az irrealitásban kóborolnak vagy a múltjukon és a sérelmeiken rágódnak, ami irrealitás, mert már nincs, vagy a jövőjükön töprengenek, ami szintén irrealitás, mert még nincs! Ebből kifolyólag nem élik meg kellő intenzitással a jelent a MOST-t azon átszaladnak, figyelmen kívül hadják. Ezt lelki fegyelmezetlenségnek gondolom – elmenekülés a jelenből a múltba vagy a jövőbe. Ennek a magyar megfelelője Hamvas Béla művei, aki valahol azt állítja, hogy az élethez kellékek kellenek. Ahhoz, hogy az ember megfelelően élni tudjon lakásra van szüksége, ahhoz hogy éhségét csillapítsa, élelemre van szüksége, ahhoz hogy ne fázon melegre van szüksége. Tehát kellékekre van szüksége az embereknek. A nyugati kultúrának ott van a rákfenéje, hogy állandóan jobb kellékeket akar! Ha van egy lakása egy házat szeretne, ha van, egy Opelje Mercedest szeretne, ha ezek megvannak egy nyaralót szeretne, tehát nem tudatosan tervszerűen akarja a célját elérni, hanem csak sodródik és örök elégedetlen a jelenlegi állapotával. A kellékek nem tudatos és realisztikus hajszolása viszi el az emberek életét és amikor, már minden kellék megvan jó esetben, akkor maga az embert viszi el az infarktus és nincs tovább! Hitem szerint, nincs azzal baj, hogy mindig szeretnél jobbat és jobbat csak előre TUDATOSAN tűzd ki célként, hogy mit mikorra szeretnél elérni az életben és hova szeretnél eljutni, akkor a célhoz vezető út mintegy kalandtúra lesz a számodra és nem csupa gyötrelem. Amikor megszerezted, amit célként tűztél ki magad elé, akkor nyugodtan, elégedetten és lelkileg kiegyensúlyozva éld a vágyott életedet és tudod, figyelsz a MOST-ra!
3. „A nehézség alapja a ragaszkodás.” – A nehézség forrása a ragaszkodás azokhoz a dolgokhoz, amelyek mulandók, illetve ebből a ragaszkodásból adódó tudatlanság, közömbösség. A halandó dolgok esetében nemcsak a fizikai létükben előttünk lévő tárgyakra, személyekre kell gondolnunk, hanem ide tartoznak a gondolatok, képzetek, ábrándok – mindaz, amit értelmezni tudunk. A tudatlanság, közömbösség pedig az értelmezések hiányát, elkerülését jelenti azokkal a dolgokkal szemben, melyeket agyunk észlel, melyekhez ragaszkodik. A leggyakoribb okok, melyek miatt szenvedünk, a vágyakozás, szenvedély, a karrier- és vagyonhajsza, a hírnév és népszerűség elérése, vagyis szenvedni akkor szoktunk, mikor nem akarunk kiengedni valamit a kezünkből, amikor sóvárgunk valami után. És mivel olyan dolgokhoz ragaszkodunk, amelyek mulandók, elkerülhetetlen a szenvedés is.
4. „A szenvedés akkor ér véget, ha figyelünk a viselkedésünkre.” –
A felsorolt néhány viselkedésedet meghatározó tettek gondolatok legyenek az iránymutatók a mindennapi életedben. Ha az alábbiakat beülteted, a mindennapjaidba toronymagasra emeled a jó közérzetedet.
– a gondolatainkat – kerüld mások megbántását és a téves vélemények alkotását;
– a szavainkat – kerüld a pletykát, a hazugságot, a bántó akcentust, stb.
– a cselekedeteidet – ne lopj, ölj vagy hajts végre antiszociális cselekedeteket, olyanokat, melyekkel másoknak fájdalmat okozol;
– a mindennapi életünket – mindig a helyes utat válaszd a tetteidben, beszédedben, gondolataidban;
– az erőfeszítéseinket – ha megtetted az első lépést, légy kitartó a többiben;
– a figyelmünket – légy a tudatában az „itt és most”-nak ahelyett, hogy az „ott és majd”-ról álmodozz;
– az összpontosításunkat, koncentrálásunkat – mindig arra törekedj, hogy kiegyensúlyozott közérzeted, mentális állapotod legyen.
A végkövetkeztetés tehát az, hogy a megtanuljuk kordában tartani a testünk és az elménk, ezenfelül segítünk másokon ahelyett, hogy megbántanánk őket, okosabbak leszünk és megismerjük saját elménket, így pedig elkerüljük a szenvedést is.