Definíció: Készség, amely leküzdi a célirányos cselekvést meghiúsító félelemérzést és megerősíti a lelket, hogy az egyén a jó irányában cselekedjen.
Az erősség bátor kitartás, egy terv, cselekedet mellett valami jó érdekében, a nehézségek, a környezet ellenállása és a kudarcok ellenére is.
Az erősség kiállás valami mellett akkor is, ha az veszéllyel jár. Az erősség logikailag az után következik, hogy elköteleződtünk egy érték mellett.
Az erősség az a határozottság, amivel az ember követi az eszményt.
A lelkiismeret szava időnként olyan döntésekre szólít fel, amelyek a környezetünkben nem divatosak. Ilyenkor az erősség arra indít, hogy kiálljunk a meggyőződésünk mellett, még ha az hátrányokhoz is vezet.
Az erősség a helyes mérték a félelem és a vakmerőség között, ami józanságot igényel. Az erősség erényében egyszerre van meg a készség a vértanúságra, valamint az önkorlátozás.
Az erősség vagy bátorság nem könnyű: „Ha nincs kín, nincs díj.”
Az erősségre a „kimondani, felvállalni, kitartani” hármassága jellemző. Ilyenkor azt érezzük, nem tehetjük meg, hogy hallgatunk, nem tehetjük meg, hogy nem vállaljuk, és nem tehetjük meg, hogy feladjuk.
Az erősség erényére négy dolog jellemző: cselekvésünk jó cél érdekében történik, jelentős ellenállást kell legyőzzünk, kitartunk az elveink mellett, és valamilyen eredményt érünk el.