1. Tervezd meg!

A magabiztosság alapja a teljesítmény. Akár kisebb, akár nagyobb célokat tűzöl ki, sokkal jobban fogod érezni magadat, miután elérted őket. Amennyiben nagyobb több időt igénybe vevő célt tűzöl ki magad elé, akkor érdemes a hosszú utat kisebb rész célok kitűzésével tarkítanod. A kisebb céljaid elérése folyamatos siker élményt biztosítanak számodra így a nagyobb célod eléréséig meg lesz a kellő motivációd. Ezek után már jogosan fogod azt érezni, hogy a nagyobb projektek is biztos kezekben vannak nálad. Tűzz ki tehát konkrét célokat magad elé, egyre bátrabban.

2. Készíts a jelenlegi életedről egy átfogó elemzést!

HA készítesz egy feljegyzést jelenlegi állapotodról, élethelyzetedről, akkor a fejlődésedet folyamatosan követni tudod. (Írd, le miért akarod a változást, tégy említést jelenlegi szokásaidról, táplálkozásodról, tanulmányi előmeneteledről amennyiben még tanuló vagy, munkádról, anyagi helyzetedről, baráti társaságodról, szexuális kapcsolatodról)

Ha ezzel készen vagy mérd fel a lehetséges akadályokat, amik gátolhatnak a célod elérésében, majd tedd, sorrendbe őket, javaslom, a legnagyobb akadállyal kezd, ezt követően nézd meg, hogy miben kell esetleg, hogy jobb legyél, milyen információra, tudásra kell szert tenned, ahhoz, hogy legyőzhesd az előtted álló akadályt. Ahogy látod majd az eredményeidet, büszke leszel rájuk és máris torony magasan növekedni fog az önbizalmad.

3. Egyéniséged felépítése!

Mindannyiunk számára ezernyi lehetőség kínálkozik, és mindannyiunk nagyon sok dologban vagyunk tehetségesek. Mégis valami kételyt támaszt bennünk. És ez nem a tudás hiánya sokkal inkább az önbizalomé. Az iskolák elvégzése után a való életben már nem az iskolapadban megszerzett jó eredményeink számítanak, sokkal inkább szükségünk van magabiztosságra, elszántságra, állhatatosságra, rámenőségre stb… Ezek az erények a legtöbb esetben sokkal inkább meghatározzák életünk jövőjét, mint az iskolai bizonyítványunk.

4. Testmozgás felbecsülhetetlen előnyei!

A rendszeres testmozgás nem csak a külsőd és a testi egészséged miatt fontos. Nagyon sokan nem is tudják, milyen pozitív hatással lehet egész lényünkre a rendszeres testmozgás.

5. Maradj állhatatos!

Amikor elmeséled, a céljaidat nagyon óvakodj olyan emberektől, akik egyből rá vágják, hogy „ez lehetetlen” „ez nem fog menni” ne enged meg nekik, hogy elültessék a kétely magvait az elmédben. Gondolj arra, mielőtt elmondtad volna TE hittél magadban. És ez így helyes higgy magadban, egy saját idézettel erősíteném meg

„Hidd el neked is sikerül az anyatermészet nem tesz, senki között különbséget senkiről nem mondja meg, hogy neked lehet, neked nem lehet. Éppen ezért neked is lehetséges a céljaidat megszerezni és így a vágyott életedet élni!”

6. Tisztelet

A tisztelet. Ha azt szeretnéd, hogy mások tiszteljenek, neked kell először tisztelni őket. Ha életed során találkoztál már olyannal, aki nem volt tiszteletteljes veled, akkor arra úgy kell tekintened, hogy azért küldte hozzád a sors, mert korábban te sem tiszteltél valakit megfelelően.
Ahelyett, hogy azzal foglalkoznál, hogy kik, azok akik nem tisztelnek, inkább azon dolgozz, hogy tiszteletteljes légy másokkal. Ez segíteni fog, hogy a másokkal való kapcsolatodat új szintre emeld. Az emberek tisztelik a következetes embereket, akik beteljesítik az ígéreteiket és terveiket. És ami még fontosabb: te is tisztelni fogod saját magadat, ha végrehajtod azt, amit elterveztél. A cselekvés értelmet ad a szavaidnak, fejleszti a személyiségedet és

Építi az önbizalmadat.

7. Gondolkodj hosszútávban!

A boldogtalanság alapja a rövidtávban gondolkodás, a pillanatnyi örömök hajszolása. Ha spórolni akarsz, nem járhatsz naponta étterembe; ha fogyni akarsz, nem ehetsz állandóan sült krumplit; ha nyelvvizsgát akarsz, időt kell szánnod a tanulásra, és így tovább. A nagy célok nagy áldozatokat követelnek – amelyek utólag kifizetődnek.

8. Csináld többet, amit szeretsz vagy, ami boldoggá tesz!

Szeretsz utazni, úszni, naplót írni, olvasni, vagy csak csöndben ülni egyedül és merengni gondolataiddal. Akkor ne tétovázz, szánj erre is időt rendszeresen, mert nem elégszer hangsúlyozom, hogy egyet kaptál abból az ajándékból, amit ÉLET- nek hívnak.

Motiváció vagy Inspiráció. Mi a különbség?

Nézz körül jelenlegi életedben és tudatosítsd magadban hogy jelenlegi helyzeted MÚLTBELI rezgésszinted következménye. A céljaid, az álmaid, amely felé jelenleg tartasz, azzal a rezgésszinttel harmonizálnak, ahogyan JELENLEG érzed magad, amilyen a jelenlegi rezgésed. Tehát ÉREZD MAGAD JÓL! Tudnod kell, hogy az, amire vágysz, már úton van. A te feladatod az, hogy biztosítsd a magas rezgésszintet. Érezd minél gyakrabban úgy magad mintha az álmod már valóra vált volna. Apránként érzékelni fogod környezetedben a változást. Ez egy nagyon egyszerű recept, könnyen követhető és minél többet gyakorlod annál gördülékenyebb lesz. A gyakorlás következtében egyre gyorsabban fogsz eredményeket elérni mivel egy idő után kiválóan érzékelni fogod azt is, hogy mit súg a szíved. Az inspirációd kiválóan fog működni. Az inspiráció szó egyébként azt jelenti, hogy „életet lehelni valamibe”.
Mi a különbség tehát az inspirált tett és a motivált tett között?
A motivációra általában úgy tekintek, mint egy rövid távú dologra vagy valamire, ami mögött általában nincsen szenvedély vagy lelkesedés. Elképzelhető hogy motiváltak vagyunk abban, hogy befejezzünk egy projektet a munkahelyünkön vagy otthon. Lehet, hogy motiváltak vagyunk abban, hogy kitakarítsunk, hogy kifizessük a számláinkat stb. Motiváltakká válunk akkor, amikor valamilyen formában kötelezettséget vállalunk.

Miért?
Azért mert szeretnénk, ha előléptetnének a munkahelyünkön vagy nagyobb fizetést szeretnénk vagy tiszta környezetet vagy, hogy ne kapcsolják ki az elektromos áramot a lakásunkban. Nem túlságosan inspiráló helyzetek, de ezeknek is megvan az értelmük és a helyük az életünkben. Tehát a motiváció rendkívül fontos, de tudni kell a helyén kezelni. Az inspiráció ezzel szemben sokkal nagyobb és hosszabb távú, mint a motiváció, de ha jól megfigyeled, láthatod, hogy az inspiráció a motivációdnak a mozgató rugója. Az inspiráció a szívedhez és lelkedhez beszél. Az inspiráció motiválhat téged abban, hogy a nehéz időszakokban is előre nézz és menj tovább. Az inspiráció ad erőt és kitartást ahhoz, hogy a semmiből megépítsd az álmod. Az embereket más más dolog inspirálja. Lehet, hogy téged az inspirál, hogy hatással légy mások életére vagy, hogy változást hozz a világba vagy, hogy etesd az éhező gyerekeket. Az inspiráció az univerzum sugallata és az üzenet csak neked szól. Mindig ötletet ad neked hogy hogyan és merre lépj tovább. Feladat: Azt javaslom, hogy vedd egy kicsit szemügyre a céljaidat, álmaidat.

Mely célok, álmok megvalósításában érzed magad motiváltnak és melyekben érzel inspirációt?

Kérdezhetném például úgy is, hogy célod, álmod mely aspektusát érzed motiválónak és melyiket inspirálónak?

Az inspiráció egy fantasztikus erő, amely mozgásban tart a célodhoz vezető úton, főleg amikor akadályokban ütközöl. Ilyenkor nagyon sokat segít a továbblépésben a valódi, szíved mélyéről és lelkedhez szóló inspiráció. Ezért érdemes elgondolkodnod azon, hogy mi az, ami valóban inspirál téged, mi az, ami képes fellobbantani a lelkesedésedet. Ezt az információt arra is felhasználhatod, hogy tovább finomíts a céljaidon. Elképzelhető, hogy találtál a célodban olyan vetületet, ami már nem inspirál (vagy motivál). Elképzelhető hogy átírod céljaid listáját, hogy sokkal több inspiráció legyen benne. Bónusz gyakorlat: A nap folyamán próbáld megfigyelni azt, hogy mi az ami, motivál téged és milyen az, amikor inspirációt érzel. Megfigyelheted ezt például az ebéd választásánál, vagy amikor például hazafelé vezető utat kiválasztod, vagy amikor eldöntöd, hogy melyik barátodat hívod fel. Tudatosítsd magadban a mozgatórugód természetét.

Forrás:
Részletek: Rezgésszint emelő

„OLYANNAK SZERETLEK, AMILYEN VAGY!” – NINCS SZERETET ELFOGADÁS NÉLKÜL
Amikor szeretek valakit, úgy szeretem, ahogy van. Ezért alapja a szeretetnek az elfogadás. A másikat Önmagáért szeretem, nem pedig azt a fantáziaképet szeretem benne, amit elképzelek, akinek megálmodom, amivé vágyom, hogy váljon. Sok kapcsolat azért fut zátonyra, mert az alapok nincsenek meg: az elfogadás.

LÁTOM A MÁSIK TÖKÉLETLENSÉGÉT
számomra azonban a tökéletlenségével együtt tökéletes. Vagy ha ezt nem így élem meg, nem az én Társam. Nem várok el tőle olyan dolgokat, amikről tudom, hogy nem működnek neki, vagy amit nem szokott megtenni. Ha az én működésemhez azok nélkülözhetetlenek, és én úgy érzem magam jól, akkor vagy megcsinálom én, vagy keresek másvalakit, akivel jobban működöm. De aki csak feltételekkel tudja elfogadni a másikat, soha nem fogja tudni feltétel nélkül szeretni.
Hogy egy nagyon gyakorlatias példával mutassam be mindezt: Ha Téged megőrjít, hogy a párod nem csukja le a WC tetőt, vagy hogy szanaszét hagyja a ruháit, két dolgot tehetsz: Megengedésbe kerülsz ezzel és te magad változtatod meg a nézőpontodat, hogy számodra nem okoz gondot a WC tető le nem csukása és a ruhák szétdobálása, így nem indít be nyomógombot, nem fog idegesíteni a dolog.

EZZEL ELFOGADOD,
hogy így is lehet élni, és elfogadod azt is, hogy ő így működik. Te magad kerülsz elfogadásba. A másik lehetőséged pedig az, ha a Te működésedbe nem fér bele mindez, ha számodra elfogadhatatlanok ezek a szokások, akkor pedig olyan személyt keresel, aki hasonlóképpen működik, mint Te. Akinek a működésében szintén benne van az, hogy lehajtja maga után a WC tetőt és nem dobálja szanaszét a ruhát.
De az nem biztos, hogy célravezető, ha elkezded a másikat elvárásokkal bombázni, és különösen hisztivel vagy veszekedésekkel mérgezni a kapcsolatot. Kérni természetesen lehet, hiszen alapvetően formálódunk, csiszolódunk egymás mellett, túllépve saját korlátainkon, de ha sokadik kérésre
sem történik változás, akkor valószínűleg nem kompatibilis a két fél működése. Van ilyen. Ítéletek nélkül ez nem jó vagy rossz dolog, csak egyszerűen nem működtök jól egymással.

VONATKOZTASSUNK EL

ettől a fenti két banális példától, mert habár extrém esetben a casus belli (háború) ilyen helyzetekben is kirobbanhat, alapvetően sokkal cizelláltabb kérdésekben jelenik meg. Éppen ezért nélkülözhetetlen a tisztánlátás Önmagunkkal kapcsolatban, hogy tudjuk, és ki is merjük nyilvánítani, mi az, ami számunkra MŰKÖDIK Önmagunkkal és a másikkal kapcsolatban? Hogy mi magunk hogyan működünk egy kapcsolatban, hogyan érezzük magunkat teljesnek benne, mi könnyű számunkra.

Mi az, ami számodra „elfogadhatatlan” egy kapcsolatban? Nem azért mert bűn lenne vagy megítéled rossznak, csupán tudod azt, hogy oké, mások csinálják, nem érdekel az Téged, de SZÁMODRA nem működik. Roppant fontos kérdés és nagy a különbség a kettő között.

AZ ELFOGADÁSOD TŐLED FÜGG, SENKI MÁSTÓL.

Az, hogy Te mennyire fogadod el magadat és a másikat az kizárólag tőled függ. Ahhoz a másiknak nem sok köze van. Így hogy a másik cselekedete benned mit vált ki: kibillent-e az egyensúlyodból vagy nem, az bizony rólad szól.
Tehát Önmagunk működésének az ismerete, és ennek elvárások és feltételek nélküli kommunikálása, olyan alapja tehát a párkapcsolatnak, ami mind rövid, mind hosszú távon számos problémát előz meg. A semleges, ítéletektől és elvárásoktól mentes kinyilvánítása annak, hogy: „Drágám, én így működöm.” rövidre tud zárni egy kapcsolatot, vagy ellenkezőleg, nagyon hosszú távra meg is tudja alapozni azt. Ekkor pedig ezek az alapok olyan stabilak lesznek, amely megingathatatlan, és kiállja a külső viharok próbáját.

Önfegyelem, önuralom
Az önfegyelem az erőfeszítésre való képességet jelenti; a cselekvésre való lendületet bármilyen körülmények között, függetlenül a hangulatainktól, érzéseinktől, gondolatainktól.
Az önfegyelem három alappillére: engedelmesség, akaraterő, kitartás.

Nézzük a sorrendet. Ahhoz, hogy elérjük a kitűzött céljainkat változtatnunk kell a mindennapi szokásainkon – valamit másképp kell csinálnunk, mint ahogyan eddig. Na, már most az kizárólag úgy lehetséges, ha megtanuljuk az önfegyelmet és önuralmat alkalmazni és megfelelően a mindennapi életünkbe beültetni. Sok ember kétségbeesve változtatni szeretne, de még sem sikerül nekik, mert nem tudják megfelelően alkalmazni az önfegyelem és az önuralom viselkedési formáit. Bármilyen sikerről is legyen szó a világon, annak mindig ára van. Más szavakkal: a sikerért meg kell dolgozni.
Ne feledjétek, a Sikernek nem titka van, hanem ára. Azok, akik hajlandóak megfizetni a siker árát, azok el is érik a céljaikat. Rengeteg olyan ember van a világon, akik szeretnének változtatni jelenlegi életükön, de túl lusták ahhoz, hogy erőfeszítéseket tegyenek a változás érdekében. Itt képbe is jött a lustaság fogalma, mint kritikus szempont. Hitem szerint az emberek egyik legnagyobb bűne a lustaság, ugyanis az egyik legnagyobb hiba, amit ember elkövethet saját magával szemben, hogy tudja, hogy mit kellene tennie ahhoz, hogy változtasson, sőt ehhez még a lehetőségei is megvannak a cselekvéshez, de a lustaság miatt nem kezd bele a megvalósításba.
A lustaság felett hamar irányítást kell szereznünk, mert kontroll nélkül teljesen rátelepszik életünkre gátat szabva a köztünk és az elérendő céljaink között.

Mikor miben segít az önuralom és az önfegyelem?
Amikor mindent átgondoltál és elhatároztad, hogy változtatni szeretnél jelenlegi életeden és belekezdesz ennek megvalósításába, akkor egy nagyerőfeszítésre van szükséged és ezek bizony járnak kellemetlen érzésekkel. Ekkor van szükséged a kitartásra és ugyanekkor rögtön segítségedre siet az önfegyelem. Az önfegyelem az, amivel a negatív szokásaidtól megtudsz szabadulni, ill. ugyan ennek a képességnek, köszönheted, hogy motivál téged arra, hogy mindennek ellenére kitarts a céljaid mellett.
Önuralomra van szükségünk abban az esetben, amikor egy rossz szokásunktól szándékozunk megszabadulni, azaz nem csinálni többet. A leggyakoribb embert próbáló feladat a dohányzásról való leszokás, Sokan tervezgetik a leszokást, de az első nehezebb nap után abba hadják feladják terveiket. Nincs megfelelő önuralmuk ezért aztán életük felett nincs irányításuk így a függőség kerül előtérbe.
Állhatatosnak kell lenned ellenállni a rövid távú örömöknek, fegyelmezetten ki kell tartanod a céljaid megvalósítása mellett függetlenül attól, hogy milyen kellemetlenségekkel jár ez.
Fontos megjegyezni:
Azok, akik sikert akarnak elérni az életükben, hajlandónak kell lenniük arra is, hogy elviseljék az ezzel járó kellemetlen érzéseket.

REKREÁCIÓ
A rekreáció értelmezése A rekreáció változatos definíciókkal került be a hazai szaknyelvi terminológiába A „rekreáció” latin eredetű nemzetközi szó, jelentése: üdülés, pihenés, felfrissülés. A rekreáció – leegyszerűsítve – a szabadidős tevékenység hatására bekövetkező közérzetjavulást jelenti.

A szabadidő és a rekreáció viszonya
A szabadidős és a rekreációs tevékenységek kapcsolatáról azt mondhatjuk, hogy minden rekreációt eredményező tevékenység szabadidős elfoglaltság, de nem minden szabadidős tevékenység rekreáció. A szabadidős tevékenységeknél a kötelezettségektől való eltávolodást, a szabad választás lehetőségét éljük meg, míg a rekreációnál – a szabadságérzeten túl – a közérzetjavító hatást tartjuk döntő momentumnak. Nyilvánvaló, hogy a döntési szabadság ezekben az esetekben is csak viszonylagos, hiszen determináló körülmények (szocializáció, anyagi helyzet, aktuális fizikai és mentális állapot stb.) minden cselekvés esetében fennállnak. Itt a szabadságot inkább a kötelezettség és a kényszer ellentéteként értelmezhetjük. Így nem tekinthetjük szabadidős aktivitásnak azokat a tevékenységeket, amelyek szükségesek a zavartalan társadalmi és családi viszonyok, vagy a biológiai lét fenntartása érdekében, tehát amelyek elmulasztása konfliktusokkal jár együtt, vagy esetleg betegségek kialakulásához vezet.

A (poszt) modern szabadidő sajátosságai, azaz a rekreáció hiánya
A hazai időmérleg-vizsgálatokból (KSH 2002; KSH 2011) ismert szabadidős tevékenységszerkezet alakulása nem a rekreáció térhódítását valószínűsíti. A Facebookozás, a videó játékozás, a televíziózás, a számítógépezés, a plázázás, a tömegrendezvényeken való passzív jelenlét teljesen elvonja energiánkat és, ami a legrosszabb, hogy egyre több családban érzékelhető a társas magány kialakulása. Egyre több dolgot már csak nézünk, és nem csinálunk. Nem vállaljuk a sikertelenség vagy a tökéletlenség kockázatát.

Nem akarunk megdolgozni az élményért. A szabadidő legnagyobb részét a szórakoztatóipar készen kínált termékeinek fogyasztásával vagy a szokásokon alapuló, sablonos mechanizmusok működtetésével töltjük. Jellemzően megpróbáljuk úgy alakítani a mindennapjainkat, hogy egy kis szabadidőnk is legyen és egy kicsit a kötelezőteendőinkkel is foglalkozunk. Azért alakul ki ez a reménytelen helyzet, mert az emberek nem tervezik meg előre a napjaikat, nincs időbeosztásuk és nem fokuszálnak megfelelően éppen akkor, amikor kellene. Ebből kifolyólag összemosódik a szabadidős tevékenységünk a feladataink elvégzésének időpontjával, ezért is érezzük egyre kevesebbnek a szabadidőnket. Napjaik azonos séma szerint zajlik, nincs olyan történés, amely nyomot hagyna az emlékezetben és a vitalitásban. Összefolyik minden, már nincs kitüntetett szerepe a szabadidőnek.
Pedig a minőségi szabadidő megélése az, ami lehetőséget adna számunkra, hogy eltávolodjunk a mindennapok rutinná és unalmassá vált feladatainak az eltávolodására. Elérhető mindaz, ami jó kedvvel és energiával tölt el. Emberemlékezet óta mindig is ez volt a „ráérő idő” alapvető funkciója. A szabadidő olyan időkeretté válhat, amelyben a személyes belső igények megmutatkozhatnak, az én-minőség megerősíthető, sőt fejleszthető. Ezzel szemben napjaink szabadidős attitűdjeit külső hatások alakítják, manipulálják. A szórakoztatóipar agresszív élménykínálata és fokozódó ingertelítettsége elidegeníti az embert az egyszerű önfeledt, személyes örömöktől. Lassan már azt is el hisszük, hogy magas életminőségre a fogyasztás útján lehet szert tenni. A szórakoztatóipar minimumra szorítja az egyéni aktivitást, miközben maximalizálni igyekszik a szórakozás eszközigényességét. A szabadidős trendek alapvető jellemzője a tétlenség, a passzív szórakozás. Az energiaminimumra törekvés, a fizikai inaktivitás öncéllá vált, és kiszorít minden mélyebb elégedettséget okozó tevékenységet a szabadidő-struktúrából. Ezek egyértelműen a rekreáció ellen ható tényezők, hiszen a rekreáció soha nem nélkülözheti az egyén aktív részvételét saját jólléte megteremtésében.

Következtetés
A rekreáció valójában a szubjektív életminőség javításának elsődleges eszköze. A rekreáció által kielégített emberi szükségletek közvetlenül is javítják az életminőséget, de a munkavégző-képesség és az egészség megújításán keresztül közvetve is hatnak rá. Az ismétlődő jó közérzet összeadódva egy magasabb életminőség-nívót eredményez. A rekreáció tehát nem cél-, hanem eszközérték a minőségi élet szolgálatában. Ez a tény azonban csak tovább növeli jelentőségét. Szabadidő rekreáció nélkül – egyike a legnagyobb pazarlásoknak, amelyeket életünk során elkövetünk. A minőségi élet felé tett óriási lépés lenne annak megtanulása, hogyan bánjuk a szabadidőnkkel önmagunk – és ne mások (elsősorban gazdasági vállalkozások) – hasznára. Ez részben önismereti kérdés, mivel a rekreáció mindig személyiségfüggő jelenség. A rekreáció tulajdonképpen arról szól, hogy képes vagyok-e önerőből megújítani önmagam, tudok-e egyszerű tevékenységek által, azokból merítve értéket létrehozni önmagam és a környezetem számára. A szabadidő-eltöltés ugyan felszabadult a hagyomány és a norma uralma alól, de ez csak látszatszabadság. Eljött az idő, hogy felismerjük a rekreációra nevelés fontosságát. Amíg még nem késő. Amíg még érezzük a fogyasztás és a rekreáció közötti különbséget. Mindig vannak pozitív minták, melyekre érdemes figyelni, melyek ellentrendként felmutatják a XXI. századi rekreáció vonzó formáit. Vannak például jó közösségi kezdeményezések (futóklubok, tánciskolák, hobbikörök stb.), melyek a társas „behívás” erejével megadják a kezdeti aktivációs energiát. Néha apró körülményeken múlnak a nagy dolgok. Akiben megvan a tudatos igény a rekreációra, előbb-utóbb rátalál a sajátjára.

Forrás:
Részletek: ÁBRAHÁM JÚLIA – BÁRDOS GYÖRGY